Esőcseppek csordulnak végig a négy körlámpán, az égi áldás halkan kopog a szovjet lemezeken, a sárga Ezeröcsit mégis messziről észreveszi mindenki: megérkeztünk a Retropartyzánokra, végre!

Amíg az új rendezvények többsége csak nagy nehezen, szívatóval indul be és recsegve szúrja be az egyest, a Retropartyzánok már tavaly repülőrajtot vett, hogy idén szinkronizálva váltson simán a második fokozatba. Ezúttal is Csepel légterében vegyültek össze a keleti autók kipufogógázai.

A légtérnél maradva még egy kicsit, a Malév színeiben pompázó Ikarus képviselte a legnagyobb, a bejáratnál letámasztott pedálos Moszkvics pedig a legkisebb járművet, a köztük tátongó űrt növekvő sorrendben főleg Kispolszkik, Trabantok, Zaporozsecek, Zastavák, Skodák, Ladák, Daciák, Moszkvicsok és állami limuzinok töltötték ki, de a szolgálati autóknak fenntartott területen is volt minden, ami telefonhívásra házhoz jött anno.

A parkolót is vas-oxiddal megtöltő látogatók tátott szájjal jártak a csillogó krómok között, s hol egy Csepel biciklit, hol a pápa által is érintett kapaszkodót markolták meg a nyitott-nyújtott Polski Fiaton. Szólt a zene, harsogtak a szirénák, körbejárt a flaska s a jobbkormányos Lada Riva, kékfény szaladt végig a Skoda Coupé kecses hátán. Ismét élet volt Csepelen.  

A sokadalom, a seregszemle és a velodrom után most már biztos, egy újabb fogalom ivódott be a budapesti veterános életbe. Maradjon ez így, sokáig!