Lassan lecsengenek a hosszú veterános hét utóhangjai, a fényképek mindegyike átköltözik a számítógépre, ma még homlokára csap néhány ember amikor megtudja miről is maradt le, és mindeközben az utolsó aláírt és bekeretezett Brundza képek is felszögeződnek a nappali, vagy nagyobb autómániás esetében a garázs falára.
Én is fejemhez kaptam hát és vettem a fáradtságot hogy előkeressem a Motoristická současnost 1976. évi márciusi számát, amelynek címlapján talán először találkoztam Brundza nevével és egyúttal most végre találtam egy valamirevaló fotót ifjúkori énjéről.
Jöjjön most a cikk fordítása, remélem érdekes új információkat ad majd minden olvasónak, az autogrammcímet viszont kezeljétek hellyel-közzel...
Stasys kormánykerékre cserélte a violoncellót
A zenész Brundza család már örült, hogy Stasys fiuk is zenész lesz, hisz 9 évet tanult violoncellózni. Amennyiben nem döntött volna a másik pálya mellett, ma lehethogy a zene mestere lenne, egy igazi virtuóz.
Stasys valóban mester lett, de egy teljesen más szakban. Ma egy európai szintű autóversenyző, amit rangos versenyeken való részvétellel bizonyít, mint például a Tour d'Europe-pal, amit megynert. A motorok már gyerekkorában vonzották, kedvenc könyvei az autókról szóltak, legjobb barátai pedig a sofőrök voltak. Vilniuszban több tízet ismert közülük. Nemegyszer az út mentén álldogált hogy felvegyék őt egy-egy autóba. Egyikőjük a várost elhagyva sokszor volánhoz is ültette a kis Stasyst.16 éves korában már autósiskolába járt és kivételesen megkapta a jogosítványt. Eleinte helyi versenyeken vett részt szülei öreg Volgájával, utána átült Zaporozsecre és végül a 408-as Moszkvics következett, amely volánja mögött 1967-ben teljesítette a sport mestere cím elnyerésének követelményeit. Amikor a vilniuszi autóklubba került, versenyzői sikerei évről évre nőttek. Innen az izsevi autógyárba ment, ahol Moszkvicsokat gyártottak, eleinte lakatos, majd a fejlesztői részlegen szerelő volt. Itt a gyári csapathoz csatlakozott és 1968-ban második lett a szovjet bajnokságban. 1971-ben bajnok lett. Útja a bajnoki címhez persze nem volt könnyű. Nemegyszer balesetezett, az egyik svéd versenyen példának okáért 40 métert csúszott a tetőn, de a nézők segítségével folytatni tudta. Bárhol is feltűnt Európában 412-es Moszkvicsával, a szakértők azonnal a sport nagyjai között emlegették, főleg tökéletes vezetési stílusának köszönhetően. Dalibor Janek autóversenyző így beszél róla:"Minden egyes kanyarba oly razanciával érkezett, hogy az ott álló nézők hátán felállt a szőr. Gyors, méterre pontos fékezései bármilyen útfelületen, majd kisebb-nagyobb, de soha nem csak a látványért véghezvitt csúszás, lendületes kigyorsítás és kész volt"Janek elmondásának tavaly igazat kellett hogy adjunk, amikor a Tátra ralin vett részt Moszkvicsával. A rajongók, és főleg a Moszkvics tulajdonosok egyöntetűen állították: "hihetetlen mit visz végbe egy Moszkviccsal".Moszkvicsa a group 2-es osztály szabályaihoz az izsevi gyárban lett átalakítva a J melléklet szerint. A motor teljesítménye 113 lóerő, a Koni vagy Bilstein lengéscsillapítók kettősen vannak felszerelve úgy ahogy az első stabilizátor is. A szélesebb felnik előnyösebb nyomtávot biztosítanak. Az autó hasmagassága alacsonyabb (mily meglepő egy raliautónál,főleg ha Moszkicsról van szó- a fordító megj.) és a motor-váltó párost egy ellenálló lemez takarja. Elöl-hátul tárcsafékek lassítják az autót. Jelenleg egy, az angol Pipper céggel átalakított Moszkviccsal versenyzik. A motor teljesítményének 150 lóerőnek kellene lennie, ami egy rakétát csinálna a szovjet gépből. A Pirelli gumiabroncsok beválltak, de a poprádi pályán Stasys a mi Barum OR 22-es köpenyeinket is kipróbálta.A jövőre nézve van egy nagy kívánsága: részt venni az Afrika ralin. Szurkolunk neki, hogy sikerüljön és várjuk az újabb indulását Csehszlovákiában.
