Nem titkolom, hogy rajongok a 60-as, 70-es évek francia filmjeiért, visszavágyom az akkori utcaképet és hangulatot,ígyhát érthető, hogy tudat alatt valamiért arra számítottam, hogy a Champs-Élysées-n még Citroen DS-eken járnak, az utcán Funés jön majd velem szembe, a Szajna partján pedig bohém festőknek pózolnak a kendős, napszemüveges francia hölgyek, ha épp nem egy parfümboltban töltik idejüket... Mindez persze már a múlté, az ottani emberek ugyanúgy Nike cipőben járnak, KFC-ben étkeznek és német autókból is ezrek kerülik meg a Diadalívet....
Gyönyörű a kilátás az Eiffel toronyról (franciásan ejtsd Effel torony), lenyűgöző a Versailles, de nekünk autórajongóknak az utcán körülnézni sem unalmas.
Mint már jeleztem, a francia autógyártás hőskorának szereplőivel már csak ritkán találkozik az ember (DS-ből a négy nap alatt egyet sem láttam), de a 80-as évek gépjeiből is már csak kevés fut. Itt-ott feltűnik egy mosolygós turistákkal billegő Kacsa, néha elsuhan mellettünk néhány fiatal néger srác a külvárosi bazárban vett, ütött-kopott R4-essel vagy 104-es Pezsóval, de egy Fuegóhoz már nagy szerencse kell. A parthéon mellett szomorkásan álldogál egy szebb napokat látott 404-es Peugeot, pár utcányira Thierry javítja még fekete rendszámos, sárgalámpás Simcáját,de az előrenyíló motorháztetőt már megszokta,nem káromkodik...
Ha az ember nem néz rendesen a lába alá, bele-belebotlik egy régi 500-as Fiatba, megfakult dukkójukkal szó szerint igazi kis időkapszulák az új autók tengerében, a hátsó ülésükre hajított Le Journal címlapjáról még Mitterrand mosolyog ránk...
Bezzeg a Champs- Élysées, ott máshogy néz ki egy veterán. A tehetősebbek régi Rolls-Royce vagy Bentley hátsó ülésén utaznak, a fiatalosabb lelkületűek 911-es Porsche Targán suhannak a Concorde-tér felé.
Afiatalos életstílust, de legalábbis a túlzsúfolt utcákat jól jellemzi az elképesztően sok új 500-as Fiat és Mini Cooper a legkülönbözőbb speciális változatokban. De akad szép számmal az eredeti Miniből is, igaz legöregebbjük is a 90-es évek elején készült.
Kötelességtudóan a hazai márkák Champs- Élysées-n található showroomjába is beugrottam. Az embernek inkább olyan érzése van,mintha magánál az autómárkánál lenne látogatóban. Belegondolva, nem is tudok nagyobb presztízsű helyet a portéka bemutatására...
A Citroen épülete többemeletes,mindenhol színes ablakok, az autók a köztes emeleteken forognak. Loeb C4-eséhez elég az alagsorba lefutni, a Survolt tanulmányautóig viszont az összes lépcsőt meg kell mászni. Legalább megpihenhetünk a Mitsubishi által kifejlesztett kis elektromobilnál, vagy átlapozhatjuk a több száz eladó könyv valamelyikét.
Peugeot kiállítóteremből kettőt is láttam, közülük érdekesebb a márka 200 éves múltját és jelenét egyaránt bemutató terem. A múlt század első évtizedeiből származó csónakfarú autó (Bébé), motor és bicikli mellett már ott vannak az elmúlt évek emlékezetes tanulmányai is ( 4002, 907-ez utóbbit hogy megcsodáltuk anno a Budapesti autószalonon...).
Renault-ék szerényebben (értsd sehogy) mutatják be a múltjukat, az értékes helyre Piquet monopostóját vágták oda, na meg a Dacia Dustert...
És akkor még Toyota showroom FT86-os sportkocsi-tanulmánnyal, marketinges késsel kettévágott Prius Hybriddel, az emeleten pedig a Le Mans-i gép és a Sainz-féle Corolla WRC (néztem, nincs betörve a hátsó ablak).
Megdöbbentő amúgy az átlagautók állapota. A franciák nem hagyják kihasználatlanul lökhárítóikat, a kisebb koccanásokból senki sem csinál nagy ügyet, a javításból pláne nem. Minden harmadik autón horpadások woodstockja emlékeztet a laza életfelfogásra. Nálunk mikor lesz ilyen?
Mit hagytam még ki? Ja persze, a XXI. század sportkocsijait, merthogy abból is akad. Ha más nem, hát Ferrari 458 Italia vagy Lambo Gallardo. Meg egy PGO Cevennes roadster,ami a legendás Porsche 356 franciaországban gyártott modern replikája, 2 literes motorral, nagyjából 230-as végsebességgel. A fiatal tulajdonos tört angollal figyelmeztet is: „But this is a French car...” Oké elhiszem.
Egy szó mint száz, Párizs tényleg megér egy misét, sőt a Notre Dame mellett elsuhanva egy Méhariból továbbra is szívesen integetnék a Citroenes apácáknak. Csak a Lütyő zsandár meg ne lásson...